 |
 |
|
|
|
 |
Day 0: flying to Kefalonia, arrival at 9pm (2 pics) |
SOON TO COME IN ENGLISH! Elérkezett az idei várva várt nyaralásunk, ami most az eddig kimaradt két jón sziget, Kefalónia és Lefkada kombinációjából állt. A kényelmes utazás miatt a charter repülőjegyeket utazási irodától vettük, viszont kénytelenek voltunk legalább egy hét szállást is tőlük vásárolni, mivel Kefalóniára csak repülőjegyet sajnos nem értékesítenek, esetleg last minute alapon, ami édeskevés az előre tervezéshez és foglalásokhoz. Így az első hetet Kefalónián Lassiban töltöttük az utazási iroda által felkínált szállások egyikében, a második hétre viszont mindent saját magunknak szerveztünk meg, hogy újra élvezhessük az abszolút szabadságot. |
 |
 |
Repülőnk este hatkor indult pár perc késéssel, s helyi idő szerint kilenckor szállt le Kefalónián. A reptéren várt minket a Greekstones Rent A Car-tól előre lefoglalt kocsink háromnegyedig feltankolva, ami igazán megnyugtató volt, hiszen pont az utazás előtti napokban tudtuk meg, hogy a görög benzinszállítók sztrájkja miatt üresek a görögországi benzinkutak (erről még később). Ezt az autókölcsönzőt meleg szívvel ajánlom mindenkinek, mivel nagyon kedvesek, s ők voltak az egyetlenek, akik Lefkadára is átengedték az autót teljes biztosítással, ami még a kompútra is kiterjedt. |
A reptértől pár perc alatt a szállásra értünk (Marina Stúdió, Lassi), amivel nagyon elégedettek voltunk, még akkor is, ha földszinti szobát kaptunk, mivel ott volt pótágyazási lehetőség. Szép tiszta és igazán praktikus volt, mivel nem közvetlenül a főút mellett, de bolthoz közel volt, így a reggeli friss kenyér és péksütemények beszerzése sem jelentett problémát. Még este megejtettük a nagybevásárlásunkat, hogy reggel már ne kelljen ezzel tölteni az időt, mert az első napunkat teljes egészében a sziget számunkra legszebb homokos strandjára, Makris Gialosra szántuk, hogy csillapítsuk mérhetetlen tenger iránti vágyunkat! |
|
 |
1. nap: Lassi: Makris Gialos strand, Argostoli Bármilyen zsúfoltnak is tartják sokan ezt a strandot, a szépsége vitathatatlan, s határozottan ez az egyik legszebb homokos part, ahol eddig jártunk. Nemcsak a víz színe és kristálytisztasága teszi különlegessé, hanem a gyönyörű környezet is, a sziklákat szinte teljesen benövő zöld növényzet rendkívül vonzóvá teszi az itt való strandolást. Amikor először megpillantottuk odafentről, szinte tátva maradt a szánk, s Dóri is csak ennyit mondott: "Ez egy álom!" |
A strand élőben sokkal szebb volt, mint a képek, amelyeket addig láttunk róla, még akkor is, ha többsoros napernyőalakulatok rontják a táj eredeti szépségét, bár ahol mi mentünk le (középső lejárat, a kék zászlónál), még a napernyőviszonyok is egész barátságosnak tűntek, mivel "csak" négy sor volt, a napernyők egymástól tisztes távolságban voltak, bőven volt mögöttük is hely és a sárga szín egészen jól illett a strand hangulatához. Tíz óra is elmúlt már, mégis volt hely az első sorban, s kifejezetten örültünk, hogy birtokba vehettünk egyet, mivel így közvetlen közelről élvezhettük azt a csodás látványt és hanghatást, amit a tenger nyújtott, s egy egész napra kényelmesebb is volt így, mint a homokra terített törölközőinkön. |
 |
 |
Nagyon jó volt a nyaralást egy egész napos strandolással kezdeni, amikor nem kell sietni sehová, csak élvezni a tengert, a partot és a nyugalmat, s egyáltalán nem törődni az idő múlásával. A víz egyébként kicsit hűvösnek hatott, a sziget más strandjain mindenhol melegebbnek tűnt a tenger, pedig alig van hullámzás, mivel Kefalónián is az északi szelek uralkodnak, Makris Gialos pedig délnyugati fekvésű. Dóri közben jól ki is homokozta magát, s jól jön az ember saját napernyője is, mivel két napernyővel mindig van elég árnyékos rész homokvárépítéshez is. |
Dóri elszántan gyakorolta az úszást s még mi is meglepődtünk, milyen jól megy neki, szinte azonnal elillant a mély víztől való félelme is, bár oda ma még csak úszógumival jött be, biztos ami biztos. Az eddig bevált "megvénült" kutyusos úszógumi kincsként hevert a bőröndben, most ki sem vettük, nehogy valami baja legyen, Dóri annyira féltette. De volt helyette szép magenta úszógumi, úszódeszka, karúszó, s ezeket mind ki is próbálta, bár legtöbbször mindenféle segédeszköz nélkül ment a vízbe, annyira élvezte a szabadságot. |
 |
 |
Ha valakit taszít a tömeg, érdemes reggel vagy akár még délelőtt érkezni, pár órán át biztosan nem fogja zavarni semmiféle zsúfoltság. Viszont érdemes elkerülni a Platis Gialosszal szomszédos déli strandoldalt, ott ugyanis sokkal zsúfoltabban vannak elhelyezve a napernyők jóval több sorban, a bárból időnként elég hangos zene szól, s azon a felén a strandnak tényleg sok az ember, a vízben is sokkal többen voltak. A 6. napunkon reggel kilenckor érkeztünk ide, az aznapi képeket megnézve bárki láthatja, milyen idilliek a körülmények, ha valaki időben érkezik. Csak tömegiszony miatt nem érdemes kihagyni ezt a kivételesen szép partot! |
Estefelé először Lassiban akartunk sétálgatni, de egy hirtelen ötlettől vezérelve aztán mégis Argostoli mellett döntöttünk, hogy minél előbb felmérhessük a terepet. S ha már a főváros, akkor ejtsük útba a világítótornyot a Lassi-félsziget nyugati oldalán haladva, ahol több kisebb homokos öböl is található, mint például a fehér sziklabarlangjairól híres Gradakia strand. Ha nem tetszett volna annyira Makris Gialos - vagy ha később ér véget a benzinsztrájk ;) - minden bizonnyal kipróbáltuk volna Lassi többi kis öblét is, így viszont túl kicsinek tűntek ahhoz, hogy az időt "vesztegessük" rájuk, hiszen a hat napból négyet kirándulni akartunk a sziget távolabbi szép helyeire. |
 |
 |
Az Agii Theodori világítótorony sokak számára csalódás, ahogyan olvasom, de mit is várunk tőle? Hiszen csak egy világítótorony, s ahhoz képest még érdekes is. Eredetileg 1829-ben építtette Napier brit kormányzó, majd az 1875-ös földrengés után az eredeti tervek alapján építették újra dór stílusban. A kör alakú épületet végig 3.6 méter magas oszlopok veszik körül, s állítólag nagyon szép innen a naplemente. Ehhez még túl korán volt, így megelégedtünk az építmény körbesétálásával, s az oszlopok közül kikukucskálva gyönyörködtünk a mélykék tengerben. |
Következő állomásunk Katavothres, a különleges geológiai jelenség volt a Lassi-félsziget északkeleti csücskében, ahol egy vízikerék látható. A tengerszint itt 1.3 méterrel alacsonyabb, mint máshol, s rengeteg tengervíz tűnik el a "semmibe", 1963-ig legalábbis ezt hitték, amikor is egy Petrohilos nevezetű görög karsztkutató ausztrál geológusok segítségével 140 kg porrá zúzott uraninitet dobott a tengerbe, s a zöldre festett víz 14 nap múlva jelent meg a Samival szomszédos Karavomilosban és a Melissani barlangban, valamint Agia Efimiában. |
 |
 |
A jelenségre először 1835-ben lettek figyelmesek Argostoli megdöbbent lakói, s az idők során mindenféle festési eljárással próbálkoztak a rejtély kiderítésére. S ha nem is tudták pontosan, mivel állnak szembe, a furcsa jelenséget leleményesen még elektromos energia termelésére is felhasználták már a második világháború előtt. A területen ma gyakran látogatott, hangulatos bárok vannak, a malom pedig homártenyészetnek ad otthont. |
Most már elég éhesek voltunk egy igazi görög gyroshoz, mivel ez volt Dóri kívánsága aznap estére. Argostoliban a kikötő melletti sétánnyal szemben találtunk is egy profi utcai árust, ahol le is lehetett ülni, s itt fogyasztottuk el az idei első gyrosunkat. Nagyon finom volt, de népszerű is, hamar megtelt az a pár asztal s mindenki elégedett mosollyal majszolta aznap esti vacsoráját. Aztán sétálgattunk még a városban, útba ejtve a bevásárlósétányt, ahol persze nem akartunk vásárolni, csak körülnézni, milyenek a viszonyok. Dóri szereti a forgatagot és a kivilágított utcákat, s mi szépen sétáltunk utána, mint a hűséges kiskutyák. :) |
 |
 |
2. nap: Sami, Antisamos, Melissani barlang, Agia Efimia, Myrtos |
A sziget belső hegyes vidékét magunk mögött hagyva azonnal ismerős volt a táj, mintha már jártunk volna itt, hiszen hasonló panorámával kezdődik és végződik a már említett film, s máris eszembe jutott az a vágyakozó érzés, amit akkor éreztem, amikor először néztem meg. Samit elhagyva rögtön nekivágtunk annak a gyönyörű zöld hegynek, hogy minél előbb megpillanthassuk Antisamos lenyűgöző öblét, ami már szintén ismerős volt a film egyes jeleneteiből. Közben jót derültem azon, hogy mi is valódi "filmturistákká" avanzsáltunk, hisz alig vártuk, hogy láthassunk néhányat a forgatási helyszínek közül. Micsoda jó reklám a szigetnek egy ilyen film! :) |
 |
 |
Élőben persze sokkal szebb volt, mint a képernyőn, de van valami varázsa, amikor ráeszmél az ember, hogy ezt már tényleg látta: mintha az álmaink válnának valóra, pedig nem is mi álmodtuk. Nagyon hasonlít a deja vu érzésre, s tökéletesen illik az olyan görög-megszállottak gondolatvilágába, amilyen én is (és lassan a család is) vagyok/vagyunk... :) Szóval egy újabb különös élménnyel gazdagodtunk, s filmturizmus ide vagy oda, már emiatt is megérte az idén ide utazni, hisz erre az érzésre még évtizedekig emlékezni fogunk, elég lesz csak meglátni ezt a képet! |
Ki is próbáltuk ezt a strandot, bár nem sokáig időztünk, mert még mindig nagyon vonzott minket az Agii Fanentes hegy. Dóri alig várta, hogy végre próbára tegye az úszócipőjét, hiszen eddig soha nem volt ilyesmire szükségünk. Éveken át a homokos partokat kerestük mindenhol, de ezen a nyaraláson rá kellett jönnünk, a kavicsos partok sokszor mennyivel kényelmesebbek, hisz nem kell a mindenhová odatapadó homokkal bajlódni, a vastagtalpú úszócipőben pedig akár sziklát is kényelmesen lehet mászni. De nem ez volt a nap legnagyobb meglepetése, ami örökre megváltoztatta strandolási szokásainkat, ez csak merő bemelegítés volt! :) |
 |
 |
Az Agii Fanentes hegy az itt eltemetett három szentről kapta a nevét, de ha rákeresünk a neten, alig találunk róla valami információt, mindenhol a filmben elhangzó egyik dalra mutatnak a linkek, ami ugyanezt a címet viseli. Itt meg is lehet hallgatni több más szintén a filmben szereplő zenei részlet mellett, s aki esetleg még nem látta a Corelli kapitány mandolinját, biztosan kedvet kap hozzá már a nagyszerű aláfestő zenék hallatán, amelyek tökéletesen illeszkednek mind a történethez, mind pedig az egész film és a gyönyörű tájak hangulatához. Tényleg érdemes megnézni, főleg egy kefalóniai út előtt, határozottan még érdekesebbé teszi az utazást! |
A Samiból az Antisamos strandra vezető útról jobbra fordulva vezet fel az út a hegyre, ahová a Samira és Karavomilosra való nagyszerű kilátás miatt is érdemes felmenni. Egy fákkal megszórt kőtengeren is keresztülvezet, amely valójában a többezer éves Sami akropolisz földrengések által szétaprított ma látható romhalmaza. A szanaszét heverő kövek annyira nem tűntek érdekesnek, hogy meg is álljunk, szerettünk volna inkább kivehető formájú romokat látni, s pár kilométerrel odébb ezt meg is kaptuk. |
 |
 |
Amióta hazajöttünk, újra megnéztük a Corelli kapitány mandolinját és rájöttünk, valóban azokon a helyeken sétáltunk, ahol több jelenetet is felvettek a filmből. Legnyilvánvalóbb a kezdő és a záró ünnepi jelenetek egyes részeinek itt forgatása, például ahol Mandras fenekét eltalálta az ágyú. :) Pontosan azon az úton indultunk el lefelé, ahol azok a kis házak voltak a háttérben, de Dóri megijedt egy darázstól, s miközben gyorsan otthagytuk a támadót, arra már nem mentünk tovább. Pedig jó lett volna! |
A régi templomból már csak egy fal áll épségben, ami még a földrengéseknek is ellenállt, s szintén szerepel a filmben, az utolsó ünnepi jeleneteknél, valamint itt találkozik újra Pelágia Antonióval, a nagy földrengés után. Akkor még nem támasztották oszlopok a falat, de így legalább volt bátorságunk besétálni és Dóri még le is fényképezett minket. |
 |
 |
Van mellette egy új építésű templom is, ami ma fehér, a filmben az is szerepel háttérként a zárójelenetek egyikében, amikor Pelágia és Antonió beszélgetnek. Az operatőrök gondosan ügyeltek arra, nehogy Sami vagy Karavomilos látképe becsússzon a képbe, ha megtették volna, azonnal tudtuk volna, pontosan hol járunk, így viszont még egyszer meg kellett nézni a filmet, hogy összeillesszük a részleteket. Persze ez egyáltalán nem esett nehezünkre! :) |
Háromnegyed kettő körül értünk a Karavomilos határában található Melissani barlanghoz, majdnem az utolsó pillanatban, hogy még érdemes legyen megnézni ezt a különleges látványosságot. Ugyanis dél és kettő között éri úgy a napfény a vízfelszínt, hogy a kék legszebb árnyalataiban pompázik a víz, s a beszakadt barlang falai néhol ezt vissza is tükrözik. Szerencsére nem kellett sokat várnunk, akik pontosan terveznek, már mind megelőztek minket, míg mi szeretünk a spontaneitás oltárán áldozni. |
 |
 |
A barlang 100 méter hosszú, egyharmadát a 36 méter mély tó foglalja el, ami az 1953-as nagy földrengés után vált láthatóvá, amikor is beszakadt a karsztbarlang teteje. A barlang hivatalos felfedezői osztrák búvárok voltak, bár a szigetlakók már jóval előtte sejtették a létezését, egy pásztorlány zuhant bele, amikor egy elkóborolt bárány keresésére indult. Csak 1963-ban nyitották meg a nagyközönség előtt, amikor is kiásták azt az alagutat, amin keresztül gyalogosan is megközelíthető. Jó ide lejönni a nagy melegben, még nyáron is kellemesen hűs a levegő. |
S ne feledjük, hogy az Argostoliban Katavothresnél eltűnő tengervíz földalatti járatokon át többek közt ide is eljut Sami, Karavomilos és Agia Efimia mellett, s talán azért is olyan különlegesek a színek, amiért az édesvíz keveredik a sós vízzel. Szerettük volna fentről is megnézni, de el van kerítve, ami érthető is, hiszen a sok taposástól akár az egész barlang is beszakadhat, s akkor oda a híres látványosság. A tónak egyébként a Karavomilosi-tó felé van lefolyása. |
 |
 |
A függőcsepkövek mintegy 20 ezer évesek, s a barlangba becsónakázva ezeket is jól meg lehet figyelni. A túra csupán 10-15 percig tart, s ehhez képest egy kissé borsos az ára, 7 euró felnőtteknek, 4 gyerekeknek, de mindenképpen érdemes megnézni. A Dorogati cseppkőbarlangot viszont kihagytuk, hiszen hasonlót Magyarországon is láthatunk, s ahogy olvastam, az aggteleki barlang ennél sokkal látványosabb. |
Agia Efimiára érve már elég éhesek voltunk egy kis grill ebédhez, így itt főként ezzel telt el az idő. Sétáltunk egy kicsit a hangulatos kikötőben s beugrottunk néhány boltba, hogy Dóri különleges úszógumira vadászhasson, mert nagyon szeretett volna egyet. Még jó, hogy nem találtunk, ugyanis a következő napokban erre már egyáltalán nem volt szükség. Azt is tudtuk, ide visszatérünk majd, amikor valamelyik nap Horgotára igyekszünk majd az észak-keleti parton. |
 |
 |
Délután négy óra után értünk Myrtosra. Először szerettük volna fentről megnézni, de sikerült rögtön megtalálni a partra vezető utat, s ki tudna visszamenni csak egy kép kedvéért? A partra meredeken lekanyargó szerpentinről is elég szép a kilátás, s míg én serényen kattogtattam a fényképezőgépet, jópár autó megelőzött minket, s csak nagy nehezen sikerült parkolóhelyet találnunk a strand déli végében. Egy olasz család pakolt be "olaszosan" a terepjárójukba - az ő helyükre vártunk -, s bár olaszul nem tudunk, a hanglejtésből egyértelműen látszott, mennyire temperamentumosan oldják meg a családi vitákat... Csak tehették volna egy kicsit tempósabban is! Még az sem volt mindegy, ki zárja be a kocsiajtót... :) |
Nem számítottunk rá, hogy a víz ennyire nyugodt lesz, szinte "unalmasan" tükörsima volt, de gyönyörű színekben pompázott és tökéletes volt még egy hétéves kislánynak is, hisz nem volt mitől megijednie. Azonnal felismerte, hogy ez az a part, ahol a török bombát robbantották fel a filmben, s ez örömmel töltötte el. Teljes magabiztossággal sétált be a hirtelen mélyülő vízbe s úszógumijával azonnal a mély víz felé vette az irányt. Nem kellett szorosan mellette lennünk, nagyon is élvezte az önállóságot, mi pedig azt, hogy ilyen bátor kislányunk van. |
 |
 |
Érdemes a strand déli felén letáborozni, már csak azért is, mert a filmben is ez az oldal szerepel legtöbbször ;) , a napernyős részen láthatóan és érezhetően több az ember, s amikor odáig elúsztunk kíváncsiságból, menekültünk vissza, olyan sok leázott naptej úszkált a víz felszínén. Közben egyre többen szállingóztak haza, így egyre nyugodtabb lett a strand, ha most érkezünk, már parkolóhely is lett volna bőven. |
Antisamoson tökéletesnek bizonyult a még Magyarországon beszerzett úszócipő, itt viszont az aprószemű homoktól az óriáskavicsokig mindenféle méretben pompázott a partot borító föveny, s a besétálás alatti süppedezésben az apróbbszemű részek szépen beszivárogtak a cipő felső részén, ami Dórinak nagyon nem tetszett, így saját módszert dolgozott ki az ezektől való megszabadulásra, ami a képen látható. |
 |
 |
Dórinak egyre jobban tetszett a strand s még ahhoz is vette a bátorságot, hogy önállóan ússzon úszógumi nélkül, bár azért inkább ott, ahol még leért a lába, de kacérkodott a mélyebb vízzel is. Aztán már a mély vizet is akarta, de ehhez karúszót vett, hisz szerencsére nem egy szeleburdi gyerek. Szereti a kalandokat, de kellően elővigyázatos, hogy elkerülje a bajt. |
Aztán jött a nagy áttörés! Karúszóval akart velünk jönni a mély vízbe, s rögtön olyan jól ment neki, hogy még mi is tátottuk a szánkat! Háton is lebegett, mindenféle pózt vett fel és élvezte, hogy már nem süllyed el. Egyszerűen ráérzett a vízre és már nem volt szüksége a sekély, biztonságos partra. Olyan volt, mint egy kismadár, aki most tanult meg repülni! Ezentúl bárhová bejött velünk karúszóval is, sőt, kifejezetten unalmasnak találta azt, ahol leért a lába. Így az este már új karúszót kellett vennünk, a délután keresett úszógumit el is felejthettük! :) A mai nap folyamán így nem is a Myrtos, hanem Dóri új tudománya és bátorsága lett a szenzáció, s még ő is meglepődőtt, hogy nem egy sekély homokos parton történt a nagy változás. |
 |
 |
Estefelé pótoltuk a délután kimaradt fenti fotót, először az északi oldalról. Most még jobban imádtuk ezt az öblöt, és hálát adtunk a sorsnak, hogy először a lehető legnyugalmasabb arcát mutatta meg nekünk, hisz ezentúl mindenhová együtt mehettünk a vízbe, teljesen szabadon, ahová csak akartunk, nem kellett a kis vízben "szerencsétlenkedni", több részre szakadni, hogy mindenkinek jó legyen. S soha jobbkor nem történhetett volna, hiszen Lefkada nem éppen a nyugodt, sekély strandjairól híres, s így minden esély megvolt, hogy Dóri majd ott is jól érzi magát. Sőt, ami azt illeti, még jobban tetszett neki! :) |
Előre is bocs a sok Myrtos kép miatt, de akárhányszor jártunk erre, mindig meg kellett állni fényképezni, hisz ez egy olyan part, ami az áramlatoknak köszönhetően mindig változtatja a színét, s én minél több ilyen pillanatot szerettem volna hazahozni... Talán egy órára való pillanat is sikerült... na jó, ez azért túlzás! ;) |
 |
 |
De kellett közelről, távolról, hogy látsszon a mögötte lévő part, hogy ne, kicsi hullámok legyenek vagy éppen nagyok, benne legyen a fa vagy nem, s ha még netalán felhők is mentek az égen, az már kész téboly volt... Dóri már meg is unta, sokszor ki se szállt a Myrtos-kilátóknál, csak türelmesen várta, hogy egyszer csak abbahagyom majd... |
Ez a kép már a déli kilátóban készült, ami egy ici-picivel kevésbé tetszett, mint az északi, de innen szép volt Assos s a nem is olyan messzi távolban felsejlett Lefkada déli nyúlványa... Hihetetlen, de nemsokára oda is megyünk! |
 |
 |
Mindez kicsit közelebbről, tükörsima vízzel, ahogyan többször nem is láttuk az egész nyaralás során. Sőt, azt vártuk, hogy legyen majd egy hullámos napunk is Myrtoson, nehogy úgy kelljen hazajönni, hogy azt nem tapasztaljuk meg. Csak két napot kellett várni, akkor ez a kívánságunk is valóra vált. Kefalónia, az álmok szigete! :) |
Estefelé már csak ennyien maradtak a parton, s talán meg kellett volna várnunk a naplementét is, hogy legyen olyan képem is... De már jólesett hazatérni és megvacsorázni is, s Dóri még mindenképpen szeretett volna egy új karúszót, s ki tudott volna nemet mondani azok után, ami ma történt? Talán kissé elragadtatottnak tűnök, de anyaként ez egy nagyon nagy dolog számomra, talán még nagyobb, mint maga a Myrtos-öböl! |
 |
3. nap: Xi, Platia Ammos, Petani, Atheras Ezen a napon mindenféleképpen szerettük volna megnézni Platia Ammost, nemcsak ezért, mert a Myrtos mellett leginkább ez izgatta a fantáziánkat, de azért is, mert a benzinszállítók sztrájkja még mindig nem ért véget, s az a rengeteg kefalóniai benzinkút még mindig üresen állt, mindenhol papírt tettek a kutakra: kifogyott!!! Az autókölcsönzős hölgy azt mondta, 1-2 nap múlva véget ér majd, de nem tűnt igazán határozottnak, s mi van, ha nem? Platia Ammost nem lehet kihagyni, ezért irány a Paliki-félsziget, amíg még van benzin a kocsiban! |
|
Eléggé idegesítő volt, hogy egy ilyen esemény miatt kell esetleg kurtítani az útitervünkön, de a görög istenek megsegítettek minket, ugyanis Lixouri felé haladva az egyik nagyobb benzinkútnál nem láttunk cetlit, behajtottunk, próba-szerencse, s lám mit ád az ég? Benzint! Itt már volt, s még sorba sem kellett állni, mi voltunk egyedül s persze azonnal tele kértük. Innen már vidáman, boldogan énekelve mentünk tovább, hihetetlen volt, hogy minden gondunk egy perc alatt megoldódott, most már oda megyünk Kefalónián, ahová csak akarunk, Lefkádára meg csak szerzünk majd még benzint valahonnan! ;) |
 |
 |
Az első állomásunk Xi volt, a nagyon érdekes, vöröshomokos strand szép sziklafallal a háttérben, azért, mert Platia Ammosra délnél előbb nem érdemes odaérni, ha teljes napfényben szeretnénk látni, s nem árt, ha előtte lesz Dórinak egy homokos strand is, ha valamiért mégsem tetszene neki Platia Ammos vadsága. A strandra két lejáró van, először a bal oldalit választottuk, de az egy nagyon zsúfolt részre vitt több luxusszállodával a part közelében, távol az áhított sziklafalaktól, így inkább visszamentünk és jobbra fordultunk annál a táblánál, ami egyszerre jobbra és balra is mutatta, hogy "Xi Beach". |
Ez jó döntés volt, mivel pont arra a partszakaszra jutottunk, amit szerettünk volna, bár át kellett verekednünk magunkat a strand nyugati végébe, ahol már nem voltak napernyők és emberek, csak a sziklafalak, omlásveszély táblával. Még az első tábla előtt lepakoltuk a cuccunkat, de ki sem terítettük a törölközőket, hiszen csak egy jó úszkálás erejéig jöttünk, várt minket Platia Ammos. Dóri szórakozott egy kicsit a hullámokkal, de leginkább új karúszós úszótudományának hódolt, kifejezetten irritálta, ha leér a lába! |
 |
 |
A Paliki-félszigeten nyugat felé elég holdbéli, furcsa tájakat láttunk gyér növényzettel, lepusztult sziklákból hátramaradt dombok és halmok között haladtunk, s meg is jegyeztük, nem olyan szép, mint Kefalónia középső része, de amikor egyre feljebb emelkedtünk és elértük a nyugati partot, újra szép zöld lett minden, s távolról megpillantva a képekről oly ismerős sziklafalat már eszünk ágában sem volt megnézni a Kipouria kolostort, pedig eredetileg ez is szerepelt az útitervben, már csak azért is, mert útba esett. A kolostorok nálunk sajnos nem tudnak versenybe szállni a kivételesen szép partokkal, s csak azért nem állunk meg, hogy arról is legyen egy fényképünk. |
Végre odaértünk Platia Ammosra, a tábla utáni meredek, zötyögős földút végén megtaláltuk a parkolót, ahol egy tucat kocsinál nem volt több, s alig vártuk, hogy végre megpillantsuk a csodát, amire már hónapok óta vágytunk. S nem csalódtunk, sőt, nem is tudtunk azonnal elindulni lefelé a lépcsőn, meg kellett állni, elővenni minden képrögzítő eszközt, ami csak nálunk volt, ezt meg kell örökíteni! Hogy lehet az, hogy csak ennyien vannak? Hogy lehet az, hogy mindenki a Myrtosnál "nyomorog", míg itt ilyen csoda lapul? |
 |
 |
A válasz az, hogy ezt a partot szinte titokban tartják, az útikönyvekben és a térképeken sem szerepel, s csak azok jönnek el ide, akik a sziget látnivalói után kutakodva valahol megpillantanak róla egy képet és valósággal megfertőzödnek, mert azután már ők is mindenképpen látni akarják. Én is a Google Earth-ön vizsgálódva akadtam rá és azóta is hálálkodom azoknak, akik feltettek róla néhány képet, mert a gondolat is őrjítő, hogy Kefalónián járva ez esetleg kimaradt volna! |
S miért a nagy titok? Valószínűleg a part veszélyessége miatt. Hiába a kiépített lépcső, a strand lejáratánál tábla van kifüggesztve: omlásveszély miatt lezárva. S ha lenézünk a mélybe, magunk is láthatjuk a vízbe és a partra zuhant sziklákat, jókora köveket, s egy ilyen földrengésveszélyes szigeten nemzetközi botrány lenne abból, ha egy myrtosnyi tömegre szakadna rá a sziklafal. A kefalóniaiak meghozták hát az áldozatot: az egyik legturistacsalogatóbb strandjukat tartják titokban, talán azért is, mert úgy gondolják, erre a célra a Myrtos is bőven megfelel. Pedig ez a strand vetekszik bármelyik lefkadai álomstranddal is! |
 |
 |
Valóban érdemes megfontolni, lemegy az ember vagy se, főleg gyerekkel, hiszen mi felelünk a gyerekünk biztonságáért, de mindent mérlegelve arra a döntésre jutottunk, ez a csoda megér egy kis kockázatot, arra a pár órára csak vigyáznak majd ránk a görög istenek, hisz eddig mindig oly kegyesek voltak hozzánk. S az is benne volt, hogy nemcsak mi, de Dóri is nagyon le akart menni, már itthon bizonygatta, hogy neki meg sem fog kottyanni az a lépcső, ezt a gyönyörű strandot egyszerűen nem lehet kihagyni. |
Elindultunk hát lefelé, de nem lehetett csak úgy lemenni, s nem a terep nehézsége miatt: az ember folyamatosan azt érezte, fényképeznie, videóznia kell, mert a parthoz közeledve valahogy más lett minden, még szebb, még gyönyörűbb, s ezt valahogy haza kell vinni, hogy otthon is tudjuk majd nézegetni. Júniusban még kőomladék borította a lejárat egyes szakaszait (ahogy a fórumon olvastam), de azért voltak olyan kegyesek a kefalóniaiak, hogy az elszánt strandrajárók kedvéért júliusra már letakarították, így semmi gondunk nem volt a lejutással. |
 |
 |
Nem mindenhol van lépcső, csak ferde betonjárda, a legalsó szakaszon pedig csak deszkapalánk, amilyet máshol még nem láttunk. Kicsit csúszós, de keresztben deszkákat szögeltek rá, s az ember hamar rájön, hogyan lehet jól használni, még Dórinak sem volt gond. Azért is mertünk belevágni, mert a lányunk már sokszor bizonyította, nem kell félteni egy kis próbatételtől, s ha ő akar valamit, mindent meg is tesz, hogy sikerüljön. A lényeg az, hogy ne kényszerítsük, s ez nem is a szokásunk, amikor lehet, mindig megadjuk neki a döntés jogát. A kalandokat pedig különösen élvezi, s ez nagyon is izgalmasnak ígérkezett a lépcső tetején állva. |
Odalent várt ránk az a gyönyörű színű víz, amilyet eddig sehol máshol nem láttunk, pedig azért már elég sok helyen jártunk Görögországban. Talán a krétai Falassarna mellett Zakynthoson a Navaggio volt eddig a legkülönlegesebb strandélményünk, de ez azokat is lekörözte, hiszen ide szervezett keretek között nem lehet eljutni, így az ember saját magáénak érezheti a hódítást, s azok a helyek, amiért tenni is kell, valahogy sokkal jobban belopják magukat az ember szívébe. Biztos vagyok abban, hogy azok, aki lemennek ide, úgy fognak hazatérni, hogy Platia Ammos az élménylista tetején áll! |
 |
 |
A lépcső nem hosszabb, mint pl. Lefkadán az Egremni, aki azt bírta, ezzel sem lesz gondja, nem sok időbe telik lejutni. Tömegtől egyáltalán nem kell tartani, s ez talán a legnagyobb áldása a nagy titoknak, így garantált a "top" strandélmény, semmi sem fogja elrontani a lent eltöltött időt. Bár a nyugati parton gyakori nagy hullámzás miatt érdemes szélcsendesebb napon érkezni, s a görög istenek minket ezzel is megsegítettek, hiszen a benzinsztrájk miatt egy kicsit "kényszerből" jöttünk ezen a napon, de már a reggeli bolti sétánál örültem, hogy pont most nem fúj egyáltalán a szél, mivel az előző egy-két napban érezhetően erősebb volt a légmozgás. |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Petani |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Atheras |
 |
|
 |
|
Argostoli |
 |
 |
Lassi |
 |
|
4. nap: Myrtos, Agia Efimia, Horgota, Agia Sofia, Fiscardo, Emplisi, Foki, Myrtos |
|
 |
|
 |
Sami-öböl & Agia Efimia |
Agia Efimia |
 |
 |
|
Greekstones Rent A Car |
 |
 |
Horgota & Ithaka |
Horgota |
 |
 |
|
 |
|
 |
Agia Sofia |
Fiscardo |
 |
 |
|
 |
|
 |
Emplisi |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Foki |
 |
|
 |
Myrtos északi szomszéd öble |
Myrtos felhőpamacsok árnyékában, nagy hullámokkal |
 |
 |
Várva várt hullámok Myrtoson! :) |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
5. nap: Ammes, Ai Helis, Avithos, Pessada, Lourdata, Katelios, Skala, Poros |
|
Ai Helis |
 |
 |
Avithos |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
A déli part öblei: Spartia, Pessada, Karavados, Trapezaki |
Pessada |
 |
 |
|
Lourdata (Lourdas) |
 |
 |
|
Katelios |
 |
 |
Katelios strandja |
 |
|
 |
|
Skala |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
Poros |
 |
 |
Katelios |
Lassi: az olasz acqui hadosztály emlékére |
 |
6. nap: Lassi - Makris Gialos, Platis Gialos, Argostoli |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Platis Gialos |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Lassi - Marina apartmanház |
 |
|
 |
Argostoli |
 |
|
 |
|
Lassi |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
7. nap: Myrtos, Fiscardo - utazás Lefkadára (Vassiliki, Kalamitsi, Kavalikefta, Megali Petra) |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Assos: még visszajövünk! |
Fiscardo |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
S ez itt már Lefkada, egy újabb hétnyi kaland kezdete! :) |
 |
|
|
 |
Day 7 afternoon: Vassiliki, Kalamitsi, Kavalikefta, Megali Petra (35 pics) |
Vassiliki |
|
 |
|
 |
|
 |
|
Kalamitsi - Fantastico apartmanház |
 |
 |
|
Kavalikefta |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
Megali Petra |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
8. nap: (Vassiliki), Egremni, Lefkada város este |
|
 |
|
 |
|
Egremni |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Éjfélkor Lefkada városban |
9. nap: kilátó Egremni felett, Porto Katsiki |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
Porto Katsiki |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Egremni felett |
 |
|
10. nap: Agios Nikitas, Milos |
|
 |
|
 |
|
Milos strand |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Vissza Agios Nikitas felé |
 |
|
 |
|
11. nap: Agiofili, Syvota, Dimosarii vízesés, Lefkada város, Agios Ioannis, Pefkoulia, Kathisma |
|
 |
Agiofili felé |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
Kis öblök Vassilikitől délre |
 |
 |
Syvota |
Vlicho-öböl & Nidri |
 |
 |
Dimosari vízesés |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Lefkada város |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Agios Ioannis |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
Pefkoulia |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Kathisma |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
12. nap: Kathisma, Gialos, Déli világítótorony: Cape Ducato |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Megtelt a parkoló... |
Gialos |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
A sziget déli csücske felé |
 |
 |
Ducato-fok |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
A kilátó Egremni felett |
 |
 |
Egremni (most sem lehetett kihagyni...) |
 |
|
 |
|
 |
|
13. nap: Kavalikefta, Megali Petra, Avali (Kalamitsi strandok), este Agios Nikitas |
|
Kavalikefta |
 |
 |
|
Avali & Kathisma |
 |
 |
|
Kavalikefta |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
Megali Petra |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Vissza Kavalikeftára |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Búcsú Megali Petrától... :( |
A sziklák is sírnak... |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Avali strand |
Megali Petra a hegyoldalról |
 |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
14. nap: Kompolás Kefalóniára, Assos, Myrtos, Agia Kiriaki, Makris Gialos, Sarlata, hazarepülés |
|
 |
Vassiliki |
 |
|
|
|
 |
Fiscardo |
 |
|
 |
Assos |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Myrtos - sokadszor :) |
 |
|
 |
|
Agia Kiriaki |
 |
 |
|
 |
|
 |
Makris Gialos - az utolsó merülés a tengerben |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Még egy utolsó gyros... hm... |
Sarlatában, a reptér és Svoronata fölött
|
 |
|
Viszlát Görögország! :( Találkozunk jövőre!!! :) |
 |
 |
For extensive information about all parts of Greece with thousands of pictures, visit: |
|
